Angol nyereg:
Az angolnyereg a lovassportokban elfogadott nyeregfajta. Az angol lovaglás hagyományaiból hosszú idő alatt kialakult nyeregfajta. Az első változatát François Robinchon de la Guérinière francia lovaglómester alakította ki, aki a Lovaglás iskolája című művében lefektette a klasszikus lovaglás (díjlovaglás) alapjait. A 18. század folyamán a rókavadászat nagy népszerűségre tett szert Angliában. A lovasok emelkedőre fel és le, ugrásokkal tarkított változatos terepen követték a falkát, s ennek folyamán a Guérinière által kialakított formát továbbfejlesztették, nagyobb hátszabadságot adva a lónak és megadva a lehetőséget a lovasnak, hogy a ló hátától elemelkedjék.
A 20. század elején Federico Caprilli (1868-1907) olasz lovaskapitány forradalmasította a díjugratást, azzal, hogy a lovat maximálisan tehermentesíteni próbálta az ugrás közben. Caprilli előtt a lovasok hátradőltek az ugrás pillanatában.
Western nyereg.:
A western nyergek ősei a spanyolok által kerültek át az Újvilágba és az ottani vaquerók és cowboyok tökéletesítették a formáját. A western nyereg munkanyereg, arra szolgál tehát, hogy a lovas a lovaglás közben kezeit nem csupán a ló befolyásolására használja, hanem marhát terel, lasszót vet.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
Díjlovagló nyereg:
Az angolnyereg egyik változata a lovast úgynevezett idomítóülésben (leengedett lábakkal, mélyebben ülve) ületeti. Díjlovagló nyerget díjlovagláshoz és a ló belovaglásához használnak. Ugrásra és tereplovaglásra nem alkalmas ugyanis a nyújtott lábak és a mély ülés miatt nehezebb kiemelkedni belőle. A díjlovagló nyeregnek hosszabb szárnyai és hosszabb kengyelszíjai vannak és térdtámaszai nem hasonlítanak az ugrónyereghez.
Ugrónyereg:
Díjugratásra, illetve a military sportág cross-country szakágában használatos nyereg.
Távlovagló nyereg:
Távlovasok esetében a kényelem ló és lovas számára egyaránt fontos,ezzel együtt elengedhetetlen a ló háta számára a megfelekő szellőzés biztosítása is.
Dámanyereg:
A dámanyereg egykor az egyetlen,nők által űzhető lovaglási stílust szolgálta ki,hiszen ebben a nyeregben a lovas mindkét lába a ló bal oldalán helyezkedik el.Ilyen nyerget ma már csak hagyományőrzők használnak.
Galoppnyereg:
Ez az apró nyereg biztosítja,hogy a lovas a lehető legmagasabban a ló súlypontja felett legyen.A ló így képes elérni a lehető legnagyobb sebességet.
Ausztrálnyereg:
Az angolnyeregből alakult ki, azonban munkanyeregnek minősül. Kápájánál, elöl két támasztékot találunk, ez biztonságosabbá teszi a mindkét kezével dolgozó lovas számára az ülést.
Mongolnyereg:
18.századi háromszarvú női nyereg:
Magyarnyereg:
A német és angol nyeregtől abban különbözött, hogy elöl is és hátul is volt kápája, így nemcsak a lovas ülésének szilárdítására szolgált, de a lovas málhájának oly módon való felcsatolását is lehetővé tette, hogy a ló a lehető legkényelmesebben vihesse azt. Párnák helyett összehajtott pokrócot tettek a nyereg alá, aminek az volt az előnye, hogy bármilyen viszonyok között történő lenyergelés után a lovat mindig rögtön a pokróccal le is lehetett takarni. A magyar nyereg hátracsúszását a szügyellő, az előrecsúszását pedig a farmatring akadályozta meg. Nyeregtakaróul prémes bőrt használtak. A 20. század közepéig még többféle magyar nyerget készítettek (parasztnyereg, priccsnyereg, verseny- és női nyereg).
Túranyereg:
Németnyereg:
